Az antik korban még megvolt az örök igazság természetes tudása. Tisztelték a fiatalságot, mert tudták, az az egyetlen állapot, amikor még az ember fia ösztönszerűen mindent tud. Kérdés, válasz nélkül.
Animus.
Lélek és állat. A tudat, mint olyan, messze van a lélektől, amely magába fogalalja mindazt, ami velünk született és befolyásolhatatlan. A szenvedély, az empátia, a cinikusságtól olyannyira mentes érzések egész hada. Az állati tisztaság, az elme hiánya.
A spiritualitás a modern világban már csak a televíziós jósokat jelenti. Foltokban azonban, mikor a lélek teljesen átveszi az irányítást, felcsillan a hajdani értelem, amikor két lélek találkozik. Az egyik megborzong, és a lelkében fellobbanó láng végigsimít a másik bőrén, s rajta is végigrohan a borzongás. A kiáltás visszhangot kelt, mintha csak eredeti lenne. Az élvezet, a kín, a sóhaj, csak kettőződve hangzik.
