Egy hét telt el azóta, hogy visszatért. Akkor este is forróság volt, fülledt, levegőtlen meleg. Mintha egy meglehetősen kellemetlen nyári éjszakán egy előmelegített hatalmas dunnával fojtogatták volna sétája közben. Akkor is ugyanúgy babrált a kulcsaival, mint minden nap, nyelvét kidugva csúsztatta bele a zárba az egyik kis reszelt fémrudat, és ajtókat nyitogatott míg be nem ért a sivár, néma, állott szagú előtérbe. Valami boldog nyugalom szállta meg a tudattal, hogy egyedül van. A felsőbb emeletekről motoszkálás hallatszott, miközben lehúzta cipőjét és a sarokba hajította. A szobájába lépve ledobta válláról a táskát, rápislogott a szokás szerint kisebesedett vállára és lezuttyant az ágyra. Hallgatózott. Jóleső, idegnyugtató békével járta át a csend. Lehúzta magáról a felsőjét, kibújt a nadrágból és a boxerből, majd a félredobott zsebből előhalászott egy dobozt. Az párna és az üres zacskó közt hevert a gyújtója, amiről aztán túlzó élvezettel felhevítette az édes kis sápadag koporsószögét. Pár óra telt el néma csendben, sűrűsödött körülötte a sötétség. Öröme egy apró puha kagylóba húzódott vissza, s onnan csillogtatta szemét. Visszafogottan, csöndesen, alkalmazkodón.
Másnap koradélután a szemet bántó fényre ébredt. Szemeit kitakarva fordult egyet a kemény ágyon és lenyúlt a dobozért. Hangos horkantással ülésbe tolta magát az ágyon és a szoba másik végéig küzdötte magát, felkapta a dobozt és átadta magát a betanult mozdulatsorok hullámának. Teste valahogy mintha elfelejtette volna, hogy percekkel azelőtt még mozogni se bírt, lomhán feltápászkodott, kitárta az ablakot, behúzta a függönyt, magára rántott egy nadrágot és egy pólót, felmarkolta a kulcscsomót, a pénztárcát és elindult kifelé az ajtón. Nyelv ki, kulcsok a zárba, ajtók tárultak-záródtak, majd fény, emberek fürtjei, bolt, sorokba pakolt, félelmetesen kaotikusnak tűnő rendezettség, unott, semmiről csevegő párbeszédfoszlányok, csilingelés, szatyorcsörgés, a fagyasztott kaja hűsítő érintése, izzadságcsepp a gerinc mentén, fény, sétáló lábak mindenütt, lépcső, nyelv ki, ajtók látványosan összhangban dolgoznak, puffanás az ágyon, forróság és sápadt gépfény. Órák lebbentek el, halk pötyögés monoton zaja hangzott, s lassan újra bekúszott az ablakon a sötétség. Pár rovar zümmögött össze-vissza a szobában. Gépies állkapocsmozgatás, fémes csikordulás a fogon, nyelés. Szörcsögés. Ismétlődő ciklusok egyhangúsága. Az öröm a kis kagylóban laposakat pislogott. Forró vízsugár. Hideg vízsugár. Langyos vízsugár. Meleg vízsugár. Bizsergető, égető érzés a háton. Csúszós, színtelen buborékok piócaként csókolták bőrét. Szövet érintése. Mentol. Hideg víz. A homloknál kis csermely indult meg, az állról lelógatta áttetsző lábait, majd leugrott a földre.Csoszogó hang, ajtónyikorgás.Fogaskerekek. Sötétség.
Fény. Emberek. Fémes csikordulás. Kiömlő víz hangja. Tompa puffanás a földön. Zacskócsörgés. Pötyögéshang. Tompa köhögés felülről. Lapok. Sötétség. Fény. Emberek. Hűvös víz csorgott a mellkasán. A kagyló bezárult. Sötétség. Fény. Szappanszag. Emberek. Kulcscsörgés. Vízsugár. Sercegő parázs. Sötétség. Fény. Víz. Ember. Nyelv. Száraz. Füst. Sötét.
Fény. Kád. Lefolyóba menekülő cseppek tömege. Törölköző. Csoszogó léptek az ajtóig, nyikorgás. A párnán feketével írt számok egy feltépett, üres borítékon. A pupilla kissé kitágul, majd összeszükül. Megdörzsöli a szemét és kinyújtózik. Körülnéz a szobában. Ruhák, tányérok, zacskók halmokban. A hamutál tele, oldalt szürkés piszok sáv, elheverő csikkek. Cipők, táska, palackok. Itt-ott néhány doboz kéklik. Sóhaj hagyja el az ajkakat és lehajol. Kis turkálás után felemel egy kis zacskót, kimegy a konyhába, vizet tölt a kávészemes bögrébe, mikróba teszi, majd egy kis kattanás után elkeveri benne a zacskó tartalmát. Az ajtóban áll és mered az összevisszaságra.A félig lógó függönyön túl egy esőcsepp hullik lefelé. A kékesszürke szemekbe némi zöld vegyül. Esni kezd. Közelebb sétál az ablakhoz, kitárja és mélyen belélegzi a nedves, hűvös levegőt. Megfordul és elővesz egy nagy utazótáskát és belepakol pár ruhadarabot, és pár fontosabb dolgot. A szemetet kiviszi, elrakja a földön maradt tárgyakat. Felhúzza a cipőjét. Felmarkolja az éjjeli szekrényről a kulcsot és elmosolyodik. Melyik kulcs is az? Belepróbál két kulcsot a zárba, a harmadik nyitja. A többi ajtónál is eljátszadozik, s végül kilép az épület elé. A friss földszag üdítően szökik tüdejébe. Tágra nyitja szemeit és a szürkés ég félhomályába néz. Zöld szemeiben kavarogva oszlik fel a kagylóhéj.
Pretty, skinny flowers you may find here. They're dying and they're poisonous.
