Vakot a világtalan.
12:33 pm
- Hadd meséljek neked az emberi közmegegyezésekről – néztem rá a srácra mellettem.Ő teljes nyugalomban üldögélt mellettem a padon, arcán az udvarias érdeklődés kifejezésével. Valahol sejtettem, hogy nem lesz elájulva a gondolattól, de általában a nagy monológok közepén szokott elkezdeni érdeklődni. Néha még mindig nem hiszem el, hogy mindössze tizenhat éves. A korához képest szörnyen okos teremtés, de mindenki el is várja valamilyen kegyetlen szinten tőle, így, hogy születése óta vak. Felerősödött érzékek és képességek, miegyéb.
- Az apró gyerekeknek az arcukba nyomják a kedvenc építőkockáikat, amint azok nagyjából elkezdenek beszélni, és belassított, retardált artikulációval süvöltözik, hogy „Kék!”, „Sárga!”, „Fáradt éjfél!”, meg „Hamvas barack!”, és elvárják a gyerektől, hogy bármit lát ugyanazzal a tónussal, nevezze hamvas baracknak. Szegény kölyök meg lehet, hogy zöldet lát, vagy bíbort. Így aztán nevelünk egy vagon színtévesztőt, akiket olyan örömmel szivatnak.
- Mi az isten az a bíbor? - Fordult felém hirtelen, megvillantva a szemüveg alól ívelt szemöldökeit.
- Jellemző, hogy véletlenül sem a többit érzed furcsának.. - mondom neki fejcsóválva - ..ez a modern fiatalság..
- A kapuzárási pánikot később, Jackie – int le fölényes mosollyal.
- A bíbor elméletileg variáció a pirosra, asszem több kékkel, mint a többi. De éppen erről beszélek: tök mindegy mit mondok, úgysem ugyanígy látja mindenki. Csak így meséli el – kicsit megállok, elgondolkodva. - Tudod, vannak ezek az irodalommal meg köznyelvvel lekötött általánosítások a színekhez. A bíbornál ilyen a bor, a vér, a királyok leple, a naplemente egyik sávja, a budoirok lepedője..
- Ez az, amit abból a csigából nyomogatnak ki?
- Ja, gondolom.
- Zsír. Na menjünk ebédelni.
0 comments