- Elhiszed a hazugságod, ha te magad állítod?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Attól, hogy mennyire vagyok ostoba. Ha nagyon, akkor el tudom hitetni magammal a legnyilvánvalóbb összeférhetetlenséget is. Ha van egy csöppnyi józan eszem, akkor nem. Abban az esetben a hazugság csak egy eszköz. Miért fintorogsz?
- Nemegészen értek egyet. 
- Mondd hát, mire gondolsz?
- Szerintem sokkal inkább függ az akarat erejétől.  A gyenge akarat megtörik a valóság markában. Akinek elég rettenetes az akarata ahhoz,hogy meghasítsa a realitást, az csodálandó.
- Te csodálnál egy őrültet?
- Hát nem ők a legszabadabbak ezen a földön? Saját világban, saját szabályokkal?
-  A saját fejükbe vannak bezárva, az pedig sok minden,de nem szabadság.
- És mi nincs meg ott, ami egyúj világhoz elég? Az isteni szikra,amit mindannyian lélekkőként viselünk magunkban, alkotást és pusztítást adott nekünk. Elpusztíthatjuk a világot. Alkothatunk egy másikat. Akiket te őrültnek nevezel, mind ráébredtek erre,és elég bátrak voltak hozzá, hogy elengedjék a más által kreált világ korlátját.
- Ezzel az erővel ki is mehetnél az utcára, hirdetni a téboly felszabadító hatásait. Ne nevettess! A szabadságot, amit te valami delíriumos elmenekülésben látsz, el lehet érni. Tudod, ki tud pusztítani? Ki tud alkotni? A tudós. A tudós,aki megtanulja, hogyan pusztíthatna el világokat, hogyan építhetne romjaikból újakat,jobbakat. Aki tudja,hogy ez lehetetlen. Aki érti, hogy egyetlen ember egy világ megváltoztatásához édeskevés.
 
- S lám,milyen erősen markolászod azt a korlátot.
- Aludj, álmodj magadnak egy új világot!