Stílusgyakorlat, túlpART
11:44 pmA hajnal előtti óra ártatlan és tragikus. Mint az a sokat emlegetett maszületett. Ő is csak létbe bucskázik, embert nyávogtatóan aranyos, majd megdöglik, mert anyuci a hajnal első sugara előtt magára hagyja. Bárányka ki, golyó be.
Olyan, mint mi magunk. Az éjjel nyákos, meleg anyagtalanságként nyúlik koponyánkon. Az egyetlen dolog, ami ezen átjut, az a csoda, amit álmodunk. Álmaink valószerűtlenséggel kecsegtetnek, elbűvölnek, elhitetik velünk, amit hinni akarunk. Napi pár percre tényleg azt tesszük, amit tenni akarunk, akartunk, tehettünk volna. Aztán jön a golyó a burkunkba, az álom foszlányokra szakad, majd beissza magába az utolsó foltja a feketeségnek.
Vacogunk a hideg fényben, csukott szemhélyainkra horrort vetít a világ, meg a torzított nap. Térdet ölelve, elhagyott kölyökként siratjuk meg álomvilágunkat, hogy aztán a jól ismert sípolás riasszon:
- Az összes adat törlése.
Morogva felkelünk, kávéba fojtjuk a bánatunkat az elfelejtett ok okán.
- Az összes adat törlése.
Morogva felkelünk, kávéba fojtjuk a bánatunkat az elfelejtett ok okán.
- Jól aludtál? - kérdezik.
Nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot.
Nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot.
0 comments